Balázs története

Fiam Balázs, 1987. október 18-án született. Szülési sérült, idegrendszeri és agykárosodást szenvedett. Születésének másnapján, Győrbe került a PIC-re. Három hétig bizonytalan volt, hogy életben marad-e. Három hónapos korában hozhattuk először haza, de pár héttel előtte a győri kórházban oktatáson vehettem részt, ahol elsajátítottam Katona Ferenc tornamódszerét, melyet hazahozatala után 3 óránként elvégeztem A 3 óránkénti rendszeres tornát évekig folytattam. Havi ellenőrzésekre jártunk Győrbe. Majd 8 hónapos korában Pesten a Szabadság hegyi klinikára is elvittük, ahol kiderült gyanúnk, hogy epilepsziában szenvedett.

3 éves korától 6 éves koráig Győrbe a Báthory István úti bölcsödébe hordtam mozgásterápiára és értelemfejlesztésre. Eközben a helyi logopédus is foglalkozott vele. Ebben az időben állt először fel és tette meg az első lépéseit segítséggel, majd később önállóan.

Kisgyermek korában több műtéten is átesett. Ilyenkor én mindig vele voltam a kórházban.

Nagy változást hozott az életében, hogy testvére született. Érdeklődéssel figyelte minden mozdulatát, rezdülését. Sok mindent elsajátított testvérét látva. 7 éves korában született meg testvére, és ebben az időszakban mondta ki első értelmes szavait.

9 éves korától évekig Kapuvárra a Széchenyi István Általános Iskola foglalkoztató csoportjába hordtam rendszeresen. Ott több barátot szerzett és nagy örömmel járt hetente többször is. Mindenév hozott valami változást. Tíz éves korában szobatiszta lett. Iskolás korában kapott háromkerekű kerékpárt, amivel eleinte nem nagyon közlekedett, de egy idő után örömét lelte benne, és egyre bátrabban biciklizett. Mivel egy kis létszámú faluban élünk, ahol kicsi a forgalom, akár önállóan is biciklizhet. Közlekedésében a lakosság is odafigyel rá, mert nyitottsága és lankadatlan érdeklődése miatt szinte mindenki ismeri. Balázs nagyon szereti a közösséget, minden nagyon érdekli, és szívesen részt vesz minden helyi rendezvényen és ünnepségen.

2010 októberétől a Nyitott KAPU-VÁR Térségi Szociális Szolgáltató Központ Fogyatékosok Napközi Otthonába jár.  Sokféle programot nyújt neki az intézmény, örömmel és nagy lelkesedéssel jár az ő által „szállónak” nevezett helyre.

Balázs a kezdeti nehézségekhez képest, nagy fejlődésen esett át. Már nem csak szavakat ejt ki, hanem a kommunikációs képessége is sokat fejlődött. Mindenkivel képes megértetni magát, szinte teljes életet tud élni. Sokan szeretik és elfogadják.

„Köszönöm az életet

Köszönöm, hogy élhetek

S hogy szüleim boldogok,

Hogy én mégis vagyok.

Nagy legény leszek én, erős, egészséges

És hogyha kell segítő-készséges.”

Magyar Gézáné édesanya