Jocó története

„Kérlek fogadj el olyannak,

Amilyen vagyok,

S akkor egyre jobb leszek.”

Nagyon örültem, amikor észrevettem, hogy kislányom hamarosan testvérkét kap. Várandósságom alatt az orvosok, a védőnő mindent rendben találtak. Kisfiam pontosan, a kiírt időre 4 kg 50 dkg-mal, 60 cm-rel természetes szüléssel megszületett. A kórházból egy kis sárgasággal, de abban hitben, hogy minden rendben van jöttünk haza. Az első pár hónap nagy boldogságban telt.

4 hónaposan azonban kisfiam nem fordult át egyik oldalra sem. Ha hasra fektettem addig sírt, amíg meg nem fordítottam. Ezt jeleztem a védőnő és a gyerekorvos felé, akik annyival elintézték ezt, hogy „nagy a gyerek, majd idővel átfordul”. Azonban ez még pár hónap múlva sem történt meg.

Kisfiam 7 hónaposan tüdőgyulladást kapott, ami miatt kórházba kerültünk. Az ottani gyerekorvosnak ismételten jeleztem problémámat, a doktornő azonnal vizsgálatokat kért. Gyermekneurológiai és CT vizsgálaton estünk át, ahol megállapították, hogy kisfiam bal agyféltekéje oxigénhiány miatt sérült. Teljesen összeroppantunk a hír hallatán, hiszen sejtettük, hogy baj van, de ilyen nagy problémára azért mégsem számítottunk. A gyermekneulológus gyógytornát javasolt, egy hónapon keresztül heti két alkalommal Győrben. A problémák csak ekkor kezdődtek igazán, hiszen Győr tőlünk 90 km-re van, a férjemnek dolgozni kellett, nekem ott volt még a kislányom is. Hogyan oldjam meg? Ezernyi kérdés merült fel. Fizetnünk kellett egy sofőrt, aki elvitt bennünket a gyógytornára, kislányom pedig bekerült az óvodába. A gyógytorna hatására, kisfiam izmai valamelyest erősödtek, viszont egyik orvos sem tudott semmi biztatót mondani, sőt semmit sem mondtak a jövőre nézve. Teljes bizonytalanságban tartottak minket.

Kisfiam 1 éves korában sikerült Sopronban a Dévény tornára bekerülnünk, és svéd masszást is kapott, aminek az árát a család finanszírozta.  Ez a két dolog aztán meghozta azt az áhított sikert, hogy kisfiam mozgása fejlődésnek indult és 3 éves korában elkezdett járni.  Gyógypedagógiai fejlesztés is indult 1,5 éves korától Sopronban. Itt a kéz-szem kontaktust fejlesztették. Volt játékterápia, fényterápia, logopédiai  foglalkozás is.

Óvodában heti három alkalommal járt egy normál csoportba. Nagyon nagy élmény volt, hogy a csoporttársai befogadták, az óvónő is úgy állt a kisfiamhoz, mint egy átlagos képességű gyerekhez. Rengeteget fejlődött, nagyon sok mindent tanult meg társaitól. Minden programra elvitték magukkal, kisfiam nagyon szeretett odajárni.

Az iskolát Sopronban kezdte a Kozmutza Flóra Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Speciális Szakiskolában. Itt is jó tapasztalataink vannak, nagyon szeret iskolába járni, szereti a pedagógusokat.

                                                                                                                                             T. Józsefné édesanya